Tegnap éreztem,hogy ó jaj bizony lehet beteg leszek.Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, inkább egy nap pihenőt beiktatok. Ma is gyengének éreztem magam a “betegleszek” ízzel a számban, de egy kezdődő megfázást egy jó futás még helyre is tud tenni, és a kilométerek miatt sem hagyhattam ki már a mai napot. Szóval elindultam,de most sállal,fülvédővel és kapucnival megspékelve, határozottan jó döntés volt. Mikor kiléptem az utcára és elkezdtem lefutni, egyből ki is dugult az orrom…

Az első kör 35 perce telt, ez gyalázatos idő, de még mindig a kímélő üzemmódot használom.Félek attól,hogy akkor jobban izzadok és majd megfázom…(hülyeség,el kell felejtenem), a 2.kör pedig 36 percbe, viszont az utolsó 3 km-nél úgy éreztem, szárnyalok,még ha időben gyalázatos is volt, a lelkemnek iszonyatosan jól esett. Mivel nem versenyre edzek konkrétan, hanem a saját kedvtelésemre csinálom, ezért a lelki kielégülés sokkal fontosabb, mint az időeredmény. Eddig nem hittem, hogy tudok télen futni. Most már elhiszem. Régen nem hittem el, hogy tudok 2 kört is futni, most már alapnak számít. El kell hinnem, hogy tudom ezt gyorsabban is, át kell lépni egy újabb határt, vagy legalább visszaállni arra az 1 óra 2 perces 2 kör időre, amit ősszel futottam.

De már csak 1993 km van hátra a 2014-ből! 🙂