2 pihenőnapom is volt. Tegnap egyszerűen képtelen voltam elmenni futni, hiába volt szuper az idő délután. Munka után még este is bevállaltam egy rendezvényes munkát, majd 3 óra alvás után ismét menni dolgozni. Ugyan már kora délutántól szabad voltam, de este még várt rám egy szülinapozás, melyet ajándékvásárlás előzött meg, blogbejegyzés, aludnom is kell még este előtt. Szóval a tegnap kimaradt. Így ma már nem hagyhattam ki.

Nem voltam a legfittebb állapotban. Az alkohol ugye elég sok vizet kivesz a szervezetből, amit nem pótoltam megfelelően. Éppen ezért vagy sem, úgy éreztem csak vánszorgok. Küzdöttem. A kérdés ugye már nem az, hogy 1 kör vagy 2, hanem, hogy 2 kör vagy 3. 1 kör csak abban az esetben lehet, ha komoly gond van és tényleg nem bírom már tovább. “Csak érjek oda a máik oldalra” ezt mondogattam magamban valahogy a Margitsziget budai oldala jobban motivál. Nagyon furcsa, hogy az érzés és a valóság sokszor nem egyezik. Vánszorgás érzetem ellenére, az idei év legjobb köridejét futottam (31 perc,ami persze még mindig több,mint néhány hónappal ezelőtt) és bármennyire szerettem volna, nem álltam meg. Ha most megállok, akkor mi lesz majd a félmaratonon? Lehet, tudtam volna még 1 kört is beiktatni, de nem akartam. Most nem. Így 2-nél befejeztem. A vége 1 óra 4 perc lett.

Lehet fejlődni eredményekben és lehet lélekben is. Én úgy érzem, jelenleg lelkileg fejlődök minden egyes méter megtétele után. És ez még csak a kezdet.

1950,75 km van még hátra 🙂