Mikor megyek a hídon és látom magam előtt a Margitszigetet, mindig elgondolkodok: ” Klau Te, hallod-e, Te megőrültél (e)???? Hát milyen hosszú! Mekkora! És nemhogy egyszer,de Te legalább kétszer, sőt háromszor akarod körbefutni…” Hát így indultam el ma is… Úgy látszik tényleg igaz, hogy az első 4-5 km csak bemelegítés, amíg a test, de leginkább a lélek megszokja a tevékenységet. Ha azon túllendülök, utána jöhet bármi. Aztán már csak megyek, mintha nem is tudnám mit csinálok, csak megyek megyek előre. Csak az állandó orrfújás zökkent ki…

Az időjárás határozottan velem/velünk van. Az első kör a világosság és a napsütésé volt, a második körben jöttek a sötétedés kilométerei, a harmadikban pedig már Budapest fényei voltak velem. Hagyjuk, hogy hány perc (na jó, 32, 34, 36, bár nagyon érdekes, mert az utolsó 700 métert 7 perc alatt tettem meg,pedig nem így éreztem….) a lényeg, hogy lenyomtam életem 2. 16 kilométeres távját. Sőt, azt hiszem képes lennék még egy 4. körre is. Ha az időjárás a jövő héten is velem lesz, akkor megpróbálom. Sőt, miért várnék szeptemberig a félmaratonnal… évek óta futok, a 10 km-es táv már nem kihívás, akkor miért csak a 10 km-es távon indulnék áprilisban? Miért nem próbálok meg felkészülni a félmaratonra?

Valakinek azt mondtam 2014 a kiteljesedés éve lesz, hát akkor legyen!  És még 1934,75 km van hátra 🙂