A nagy félmaratoni teljesítményem után mindenképpen kellett legalább egy pihenőnap. Kell a változatosság, egy kétkörös futást terveztem, remélhetőleg  jobb idővel. Most valahogy fejben sem voltam ott, nem is értettem, hogyan voltam képes a 21 km-re.. Próbáltam tartani a tempót és elhagyni a kocogást. ” Fuss Klau, Fuss!” Futottam.

Az első kör 31 perc alatt sikerült, és ilyenkor pedig az is elképzelhetetlen, hogy néhány hónappal ezelőtt tudtam én 2 perccel gyorsabban is. 2 perc rohadt sok idő. Na, de ráfogtam az időjárásra. Akkor egy pici rövidnadrágban, atlétában nyomul az ember, sokkal szabadabb érzés, mint póló,pulóver,kabát,sapka,sál szettben állandó orrfújás kíséretében. Persze, lehet ez a kifogás része. Én tényleg úgy érzem, mindent megteszek. Eldöntöttem, hogy a 2. kör utolsó pár száz méterénél sem hagyom, hogy elfogyjon a lendület és kőkemény sprintet fogok nyomni, az utolsó leheletig. Úgy éreztem, valóban így teszek. De az idő, valahogy mégsem ezt mutatja. Oké, újabb 1 percet hoztam az idei legjobb 2körös időn, ami még mindig 1 perccel rosszabb, mint a tavalyi. Szóval összességében 1 óra 3 perc alatt nyomtam le a 10,5 km-t. Annyira nem rossz, de van még hova fejlődni. És tegyük hozzá, csak a telefonomra pillantok rá időmérés céljából. De reményeim szerint márciusban már lesz rendes futó órám és akkor pontos eredményeim is lesznek.

Szóval még 1903,25 km van hátra 🙂 Remélem, századot váltok a héten 🙂