As fast as I can.
Úgy döntöttem, elég most egy kicsit a távnövelésből. Megtudtam, hogy már képes vagyok 25 km-t is futni. Egyelőre itt meg is állok. Ideje lefaragnom a köridőkből. Úgyhogy a hét indításaként egy “belehalok” 1 kört terveztem. Az a bizonyos szigetkör idő… mennyire vártam, hogy végre 30 perc legyen. Mert valaki azt mondta, egy átlagos kondijú ember 30 perc alatt lefutja. Soha életemben nem vágytam ennyire még arra, hogy végre átlagos lehessek. Aztán ősszel megtörtént. Öröm és mámor és boldogság. De 30 perc már sok. Nekem kevesebb idő alatt kell teljesítenem!
Maximum 28 percet kaptam magamtól erre a feladatra. Hát nekiindultam. As fast as I can. És bizony néhány 100 méter után pontosan olyan érzésem volt, mint, mikor elkezdtem először futni. “Én ezt nem bírom, mindjárt megállok”. Persze tudtam, hogy nem állhatok meg. Hát futottam, futottam, ahogy csak bírtam. Nem bírom megállni, hogy ne beszéljek egyes zavaró tényezőkről. Mint az állandó orrfújás. Kizökkent, plusz feladat. De mi mást tehetnék, ha fújni kell, akkor fújni kell. 4,5 km 22 perc alatt. Ez az. Meglesz. Még akár a 26 is. Gyerünk, gyerünk tovább. Bal oldalon a nyakam enyhén zsibbadni kezdett. Csak nem kapok már szívrohamot… Nem kaptam természetesen. De egy 28 perces köridőt igen. Ugyan ennyit terveztem, mégsem voltam elégedett. Menni fog ez gyorsabban is! Tavaszra meglesz a 25 perc!
Mivel csak egy kis 5,25 km volt az adag, ezért nem hagyhattam ki az otthoni guggolásos felüléses kiegészítést sem. Hátra még 1826 km!
