Néha az élet átírja az elképzeléseinket, de feladni? Nem, azt nem lehet!
Mivel időlefaragás projektben vagyok, ezért egy szívgyilkos iramjátékot terveztem. Kb, 3-3,5 km bemelegítő futás és utána 1,5 körön keresztül jöhet az 500 m sprint 500 m kocogás. Még nem csináltam ilyen, itt lett volna az ideje. De az időjárás másképp döntött a sorsomról. Hóeséssel lepett meg. Munka közben csak figyeltem a hópelyheket, de egy percig sem gondoltam, hogy kihagyom a futást. Sőt, végre én is kipróbálom, milyen hóban futni! Meredek kis utcában lakom, nem volt egyszerű feladat lejutnom onnan, szinte jobban megviselt, mint maga a futás.
És valóban , a Margitszigetre is megérkezett a hó, meg is maradt. Ilyen terepen nem gondoltam, hogy életem első iramjátékát kellene játszanom. Így is egy újabb határ átlépése: hát soha nem gondoltam volna, hogy hóba is fogok futni. Ugyan egy kicsit vádligyilkosnak éreztem, de élveztem. Tényleg más érzés és semmiképpen sem rossz. 2 kört futottam, mondhatni azonos tempóban, sajnos nem a legjobb tempóban. De nem kell, hogy minden az időről szóljon. Hagyni kell, hogy az ész megszólaljon: felesleges rohannom, hogy kockáztassam a testi épségemet. Lesz még elég alkalom arra, hogy gyorsabb legyek. Így is megcsináltam, így is teljesítettem, így is új terepre léptem.
Még 1815,5 km van hátra!
