Mikor túlfutsz a fájdalmaidon.
Nem, most nem lettem rosszul. De a lábamnak nem éreztem olyan pontját, ami ne fájna. Már nem csak a vádli és a belső talpél, a comb, a lábfej, a boka és a térd is beszálltak a buliba az én legnagyobb örömömre.
Mivel a február csak 28 napos, nekem meg még maradtak a múlt hétről is kilométerek, ezért bizony péntekig 3 darab 3 körös futás vár rám. De tényleg fájt, mindenem. Még a sétálás gondolatát is felvetettem magamban. Aztán, ahogy kezdődött a második kör, valahogy megváltozott minden. Elmúlt a fájdalom és csak a színtiszta futás maradt. Sikerült túlfutnom a fájdalmon. Már hetek óta nem töltött el ekkora örömmel a futás, mint most. Mosolyogtam, boldog voltam. Ismét előtérbe kerültek a félmaratoni gondolatok. Suhantam, suhantam. Ahogy az lenni szokott a 3. kör sikerült időben a legjobban. Összesen 1 óra 33 perc volt a művelet. Ez kellett már nagyon nekem!
1672,3 km van még hátra!
