A futás nem csak egy szenvedély, ez már maga a szerelem.
Több nap kihagyás után már nagyon vágytam rá, hogy újra futhassak. Igazi kora tavaszi kora esti időjárás. Még egy leheletnyi napfény. Kabát otthon marad. Legyen mondjuk 3 kör. Hát nem ennyi lett.
Próbálok hosszabb bemelegítést végezni, hátha az is segít, hogy ne jelentkezzen az az elviselhetetlen fájdalom futás közben. Egyébként hiába vártam már a futás érzését, kicsit nehezebben indultam el otthonról, de ha menni kell, menni kell. Az első kör 31 percembe telt, pedig úgy éreztem, normál tempót futok. A második körben megszállt az az érzés, amit azt hiszem csak az érthet, aki fut. Azt mondják, akkor kezdődik az igazi futás, mikor nem is figyelsz arra, hogy futsz. Sajnos viszonylag ritkán sikerül ennyire átadnom magam ennek, mint most, de most nagyon. Csak azt éreztem, hogy ez nagyon jó, mintha csodaországban lennék, vagy a mennyországban, vagy nem tudom hol, de biztosan nem a Földön. Hiába volt a második kör is 31 perc, akkor is szárnyaltam legbelül. Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy nem állok meg 3 körnél. Legyen ez egy félmaraton! Így sikerült is a 3. körben hoznom a 30 percet. Éreztem, hogy igen, kicsit fáradok, de egyértelmű, hogy akarom azt a 4. kört is. És ekkor már még valódibbnak tűnt az a szárnyalás. Öröm és boldogság. Az sem volt kérdés, hogy a végén még nagyobb hévvel futok be a célba, mintha tényleg a versenyen lennék már. A versenyen, ahol győzelmet aratok. De most is győztem!
A 4. kör is 30 percesre sikeredett. Így a teljes időm 2 óra 2 perc lett. 2 hónappal ezelőtt futottam az első félmaratoni távomat. Akkor 2 óra 24 perc lett az eredmény. 2 hónap alatt 22 percnyit javultam (persze akkor még tél volt, 4 réteg ruhával). Az a bűvös félmaratoni 2 óra… enyém lesz áprilisban!
1583,05 km van még hátra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: