A nagy születésnapi futás.

Eldöntöttem, hogy a 27. születésnapomon 27 km-t fogok futni. Ami egyben cipőavató is lesz. Hiszen a családomtól és kicsit magamtól is egy új futócipőt kaptam. Nem gondoltam volna, hogy az egyik legfájdalmasabb futóélményem lesz ez.

Az időjárás igencsak forradalmi volt. Igazi szélvihar. Szerintem a 46 kg nem erre az időjárásra lett kitalálva… Időnként tényleg komoly erőfeszítésembe került talpon maradni. Egy-egy új körben mindig felfedezni véltem néhány új nagyobb faágat a futópályán, még szerencse, hogy nem rám estek, akkor lehet már nem tudnám bepötyögni ezt a bejegyzést. Szóval az időjárás elég kegyetlenül próbára tett. Az arcomba csapódó eső már csak hab volt a képzeletbeli tortámon…. Na de azt mondom még ez volt a kisebb baj… Akkor mi lehet a nagyobbik? A fájdalom. Azt hiszem, most már egyértelműen megállapítható, hogy achilles-ín gyulladásom van, a bal láb esetében legalábbis biztosan… és, ha ez még nem lenne elég (vagy csak egy szuper velejáró), hogy a talpam is olyan fájdalomban van, hogy ajjaj… Úgy gondolom, nem vagyok egy nyafogós lány, hát a szélviharral is felvettem a harcot, de ezzel a fájdalommal nem tudtam. Pedig azt hittem, majd az új futócipő gyógyír lesz és nincs több fájdalom -egy ideig nyilván -, de nem. Jobban fájt, mint valaha….

1567,3 km van még hátra…