Az első vidéki futás a kihívás óta!

Jártam már otthon máskor is idén, de még nem vetemedtem odáig, hogy a futófelszerelésemet is magammal vigyem. Mivel kicsit elcsúsztak a hétköznapjaim, ezért nem volt más választásom.

Az is indok volt a szuperokos telefonom megvásárlásakor, hogy erre bizony már mindenféle futóalkalmazást is le tudok tölteni. Ez tényleg remek, de olyan karra szerelhető telefontartót viszont még mindig nem szereznem be, a kezembe meg nem fogom fogni, hogy összeizzadjam. Szóval egyetlen egyszer használtam eddig futás közben. Azonban felfedeztem, hogy a nadrág hátsó kis zsebébe pont belefér. Szóval most jött velem, különben nem tudtam volna mennyi is az annyi. Az öcsém pedig tekert mellettem bicajjal, egy ideig, utána megunta. Szóval nagy hévvel futottam az utcákat. Kicsit lazábbra kötöttem a cipőfűzőt, és láss csodát, (bár lehet, semmi köze hozzá), nem fájt a sarkam környéke és a talpam. A vádlim viszont nagyon… Az a kritikus 5-6 km. Utána sikerült túllendülnöm rajta és csak élveztem az új útvonalat és magamat. 12,77 km lett a vége. Szuper jó volt!

1538,78 km van még hátra!