Vidék 2.0.

Az előző nap sikerén felbuzdulva, ismét megcéloztam az utcákat. A telefonom gyanúsan csendben volt egy idő után, de én csak mentem tovább. Kicsit erősebb szél, viharfelhők, néhol egy kis eső. Voltak is csodálkozó tekintetek.

Hogy ne legyen unalmas a fájdalom kálváriám, most a jobb lábam került előtérbe. Fájt. Nagyon. Rettentően. Valamint az időjárás miatt megfordult a fejemben, hogy anyukám utánam küldi apukámat, hogy vigyen haza, ne futkározzak ilyen időben 😀 de szerencsére nem tette. Én magamtól mégis megtettem. Mivel a telefonom valahogy benyomódhatott (bár azért, mert annyira kerek a fenekem, hogy mozgás közben a telefon önálló életre kel a hátsó zsebben, de nem hiszem sajnos), ezért megállt a mérésben. Így a tegnapiak után csak tippelni tudtam, hogy kb. 8,5 km lehetett a megtett táv. Szerintem inkább több ennél, de inkább kevesebbet jegyzek, mint többet. Szóval most a jobb lábam miatt várom a csodát. Gyulladáscsökkentő, izomlazító már az alap esti rituálé része egy ideje.

Még 1530,28 km van hátra!