Nem kell mindig túl futni, néha elég csak a szükség szintjén.

Számoltam, mérlegeltem, akarok nem akarok, most, máskor. A hónap utolsó napja, vagy megcsinálom, vagy túlteljesítem, vagy hagyom, hogy ne legyen meg. Sikerült meggyőznöm magam arról, hogy nem hagyhatom annyiban. De a józan ész érvei mellett haladva, pontosan csak annyit, hogy meglegyen a szükséges havi kmszám.

Ugyan több, mint egy heti pluszban vagyok, de bármikor történhet bármi, nem alapozhatok erre. Lefelé nem futva mentem, hanem gyalog, hogy kevésbé érezzem a fájdalmat már rögtön induláskor. Nem emlékeztem már pontosan mennyi is szükséges, de nem egész 7 km, szóval csak annyit megyek. Igen, a comb az fáj, de ugye ezzel még eléldegélek. Jött egy kis vádli meg egy kis talp, nem egy jó hármas. De ennyi kmt még elbírok így is nyilván. Csináltam egy visszafordítót és szuper volt a megszokott iránnyal szemben futni.  Néha kell egy kis egyezség önmagammal. Nem kell mindig túlteljesíteni. Így maradt még időm otthon a guggolás, felülés projektekre is, de a szükséges km is sikerült a záráshoz, és még a lábaimat is kíméltem.

Így az áprilist még 1476,23 km hátralévőséggel kezdem!