Ki kell próbálnom, milyen ébredés után futni és ki kell próbálnom, mit érdemes ilyenkor reggelizni. Hogy miért? Mert vasárnap végre verseny.

Szabadságon voltam, így végre minden adott volt egy reggeli futáshoz. Reggel 6-kor csörgött az óra. Natúr joghurt zabpehellyel, egy banán és egy sport szelet, ezt gondoltam ideális reggelinek. Hűvös volt, fújt a szél, nem is kicsit. De nem baj, ha menni kell, akkor menni kell. Ráadásul a rakpartot céloztam meg, szintén már a vasárnapra hangolva.

A rádiót és a futóalkalmazást már bírja együtt a telefon, jeh. Így a vidám reggeli műsor kísért utamon. Nem volt konkrét célom, nem is ismertem a távolságokat, szóval elindultam és mentem. Több futóval is találkoztam. És igen, szerintem ez az igazi. Reggel. Fantasztikus érzés. Reggeli napfény, mindenki siet valahova, mindenki megy iskolába, munkahelyre, Te pedig futsz. Életerő, energia. Egy bácsi pedig a kezével jelezett, mintha épp a célba érnék. Imádom az ilyen embereket. A reggeli kombinációm is szupernek bizonyult, a fájdalom nem mondom, hogy teljesen elmaradt, de még ez sem szegte kedvem. Azonban 6,32 km-nél befejeztem a menetet. Hiszen még mindig, a kevesebb, néha több. És nem is terveztem többet futni vasárnap előtt. Vivicittá, már minden gondolatom a tiéd.

1438,41 km van még hátra!