Terepfutás. Normafa. Fogalmam sincs merre vagyok. Szakadó eső.

Hosszú hétvége, mi mást is tehetne az ember lánya, mint felfedez új futóhelyeket. A csütörtöki futáson nagyon meghozták a kedvem a Hármashatár hegyhez, de első körben inkább kipróbáltam a Normafát. Úgy tudtam, van egy belső futóút. Amiről azt is olvastam, hogy 3 km azt is, hogy 5, meg azt is, hogy 9. Én egy 18 km körüli túrát terveztem. Hát, már elárulom az elején, hogy nem annyi lett….

Szóval megérkezem, az még odáig rendben is van. Láttam egy kis csoportot, akik már éppen nyújtottak. Megkérdeztem tőlük, merre induljak el, mivel még nem voltam itt, de 3 ösvény is van. Azt mondták, ha még nem jártam erre, akkor elég nehéz lesz az a 18 km, mivel ezernyi kis ösvény van. Ők 14 km-t futottak, de mindenfelé keringtek hozzá. De rámutattak, hogy a kilátó merre van. Mondtam, hogy köszi, akkor majd csak történik velem valami. Mondták, hogy jó, de azért az esti Híradót megnézik. Szóval elindultam. Friss levegő, erdő, avar. Néha-néha majdnem felbuktam, de nem vészes. Voltak izzasztó momentumok, pedig nem volt olyan meredek, de mégis annak érzékeltem. Persze fogalmam sem volt, merre tartok. Emberekkel nemigen találkoztam. Csak én és az erdő. Igazából bírtam a helyzetet. Az volt a nagy tervem, hogy futok kb 8-8,5 km-et aztán visszafordulok. Én úgy érzékeltem, hogy kb. egyenesen megyek, direkt nem tértem le soha se jobbra se balra. Nagyon lassan gyűltek azok a kilométerek. Aztán elérkeztem egy ponthoz, ahonnan már jobbnak láttam nem tovább menni. Szörnyen meredek volt. Akkor fordulás vissza, ekkor 6 km körül járhattam. És ezzel párhuzamosan éreztem néhány esőcseppet. Semmi gond, egy kis eső még nem árthat. Egy kicsi nem is, de hirtelen szakadni kezdett. Ott vagyok egyedül az erdőben, azt sem tudom, hogy hol, csak remélni tudom, hogy tényleg visszafelé tartok és szakad az eső. Szerintetek???? Olyan igazi nem normális program. A telefonomat féltettem leginkább. Ki is szedtem a tokjából és beletettem a nadrágom hátsó zsebébe, ott talán nem lesz vizes. Szuper! De ez egyet jelentett azzal is, hogy a derekamra kötött kis kabátomat nem vehettem fel, mert akkor vizes lesz a nadrágom és lehet átázik és akkor helló iPhone… Szóval inkább pólóban futottam a szakadó esőben a telefonom védelmének érdekében. És persze egy csomót sétálnom is kellett, nem bírtam a terepet…. Az eső kb, 20 perc után elállt. De én teljesen eláztam. A környék pedig egyáltalán nem tűnt ismerősnek. Néhány ember már jött velem szemben, ekkor felcsillant a reménysugár “megmenekültem”, ez lehet, annak az útnak a kezdete. És igen!!! Ugyan ez még nem a kiindulási pontomat jelentette, de már egy nagyon jó támpontot. Itt megálltam, felvettem a kabátkámat, konstatáltam, hogy a futóalkalmazásom már egy ideje szünetel, remek. Innen is még 3 út közül lehetett választani, de reménykedtem benne, hogy a jót választom. És igen. Kijutottam. Oda, ahonnan elindultam. Öröm és boldogság és persze rengeteg víz.

Szóval körülbelül 12 km-et futhattam a tervezett 18 helyett és az időmet is csak tippelni tudom, nem vagyok tőle boldog, de már annak is örülnöm kell, hogy nem tévedtem el. Lehet, legközelebb nem egyedül kellene “Normafáznom”. De legalább újdonság volt. Még 1384,91 km van hátra.

Ui: Itt élnek vaddisznók? 😀