A futás nem csak a futásról szól, hanem mindenről, ami előtte és utána van.
Távnövelést terveztem, 5 kör, de az élet néha átírja a szabályokat. Na jó, nem igaz, erről csak én tehetek. De talán a felkészülési időszak pontosan erről szól: megtudni, mit hogyan mikor mennyit mennyire. Így már tudom, hogy hosszú futás előtt egyetlen pohár alkoholt sem szabad, ellenben még több vizet és evés után többet kell várni, mint egy óra. És talán már lehet, hogy vinnem kellene magammal vizet is az útra. Ez már nem játék többet, ez már a maratonról szól.
Már az első lépések sem estek olyan jól. Legszívesebben már az első körben feladtam volna. Szúrt az oldalam, nagyon, nem a rossz levegővétel miatt, inkább a már említett tényezők miatt -szerencsére már képes vagyok különbséget tenni a fájdalmak között -. És végig fújt a szél, nem változott meg a szélirány, ahogy fordultam egyik részről a másikra, mindenhol ott volt és sehol sem esett jól. De mentem tovább. Azt hiszem kezdem érteni a halál és feltámadás jelentését a futásnál. Egy idő után az ilyen jellegű fájdalom is elmúlik. De csak vonszoltam magam, 20 másodperccel rosszabb kilométereket futottam, mint egyébként és egyre csak lassultam. Kétszer is megálltam inni, de ez sem segített a helyzeten. 3 kört bírtam a tervezett 5 kör helyett. Nem voltam büszke a teljesítményemre. Eddig úgy gondoltam, komolyan veszem, de ezek szerint nem. Akkor nem hagytam volna, hogy bármilyen tényező is hátráltasson, de nem is hagyom többet. Nem hagyom, hogy bármi is a maratonom útjába álljon!
Még 1338, 41 km van hátra!
