Klau vagyok és gyorsan futok.

Ezt a hetet a vasárnapi Coca-Cola futásnak szenteltem. Inkább kevesebbet, többször, gyorsabban. Az időjárás nem kedvezett, az esőé volt a főszerep, de, ha menni kell, akkor menni kell.

Valamint, hiába esik az eső, jó idő van, na találd ki, hogy öltözz fel… A telefonomat még mindig féltem, de eszembe jutott, hogy a másik telefonomon ugyan nincsen futóalkalmazás, de van stopper, hát az is tökéletes lesz nekem, hiszen a távot tudom. Az elején piszok jó tempót diktáltam, érzésem szerint, aztán kicsit már lassultam, de próbáltam tartani. Szívesen megálltam volna az első kör után, de ugyan már… A végét igyekeztem meghúzni, ahogy kell, gyerünk, gyerünk. Egyébként annyira érdekes, hogy  valaki rövidnadrágban, más kabátban. Én a hosszú nadrág póló, nagy pulcsi derékra kötve opcióra szavaztam, jól tettem. Így is ömlött rólam a víz, pedig az eső elállt menet közben. Az időm igazi meglepetés volt: 56:50, kicsit hihetetlennek tűnik ám, de elhittem és hatalmas adag jóérzéssel bandukoltam hazafelé.

Még 1251,61 km van hátra!