Egy újabb közös Várfutás.

Ha lehet egy időjárásra azt mondani, hogy motivációellenes, akkor ez az volt: egész nap eső széllel. Ha nem egy titkos együttérzést kifejező futásról lett volna szó, biztos ki is hagytam volna, de így nem. Mivel a kiskabátom rózsaszín, így ez most valóban fejtörést okozott, ne ázzak el, ne fázzak meg, fekete is legyen. Kaptam kölcsön egy fekete XL-es férfi esőkabátot, sikerült magamra szabnom.

Mire elindultunk, az eső elállt, ez nagyon jó, de számomra annyira nem. Iszonyatosan melegem volt abban a kabátban, de mivel az elején nem vettem le, így futás közben, mikor már leizzadtam, nem szabad. Szenvedtem, de tényleg… és az eddigi legkegyetlenebb útvonalon futottunk fel, nem, én ezt most így nem. De persze lefutottam, vagyis inkább fel. Közben végig beszélgettünk, már amikor tudtam. A kilátás még mindig pazar, az égnek olyan szép színe volt, mintha egy festmény lenne. A RUNtottába visszaérve még ment egy kis közös csevej, ekkor már megszabadultam a kabáttól. Számomra egy küzdelmes 12 km volt, de kell ilyen is, nem eshet jól minden futás.

Még 1229, 11 km van hátra!