Egy újabb BudapEsti Belvárosi Hegyi Futás.

Egy kis hosszabb futás Budapest belvárosában, akkor legyen ez a hét az emelkedőké. Közben megismerkedtem az egyik félmaratoni váltótársammal is.

A főszervező srác most nem jött, hiánya érezhető volt futás közben, de nem is azért jön ide az ember, hogy csúcsokat döntsön. Csak a közösség és az élmény kedvéért. A panoráma még mindig szuper a Várból és a Citadelláról is. Az emelkedőket pedig egyre jobban bírom. Tök jó! Eszembe sem jutott volna, hogy megálljak. Ez már lassan egy újabb perverziónak tekinthető…. Jövőre jöhet az a Kékes Csúcsfutás is.

Ez az egész olyan, mint a kábítószer. Nem bírsz leállni, egyszerűen nem. Kell. Még jobban, még többet. Ha nem kapod meg, elvonási tüneteid vannak. Újabb célok, újabb nem létező határok. De, aki nincsen benne, nem érti. Egyszerűen nem tudja felfogni, miért csinálod. Ez pontosan egy olyan dolog, amit nem tudsz megmagyarázni, mert ezt érezni kell. Én pedig megyek előre a maraton felé.

Még 1191,51 km van hátra!