Ha tudod mi a cél, akkor tudod, mit kell tenned ennek érdekében. Kezdődnek a hétvégi távnövelő edzések.

Még hét elején úgy gondoltam, 6 szigetkörrel kezdek, de rájöttem, a kevesebb, néha több, kezdetnek elég lesz +1 kört rátenni. Délutáni kánikula, hát így nagyon izgi lesz… Aztán jött egy kis eső, ahogy elállt, már indultam is. Nem volt sem kérdés, sem kétség, ez bizony 5 szigetkör lesz.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első kört élveztem, áh, dehogy, talán a másodikat sem igazán. A harmadik körtől kezdtem el gyorsulni. Most már kijelenthetem, hogy az én szervezetem így van összerakva, pontosan ezért érezhetem azt, hogy inkább vagyok hosszútáv futó, mint rövid. Ahogy egyre több idő telt el, egyre kevésbé éreztem koordináltnak a mozgásomat, de ezt határozottan kizártam. Nem érdekel, hogyan futok, futok és ez a lényeg. Tudtam, ha eljutok a negyedik körig, ott már oké lesz minden, hiszen onnan már csak 1+1. Persze, eljutottam. Itt már kicsit kezdett összefolyni a külvilág, ez lenne az a bizonyos fal? Nah jó, nem, állítólag arról biztosan tudod, hogy az a fal. Én meg ugye csak és kizárólag falmentes maratonra készülök. Ha jönni akar az a fal, ha nem, hozzám aztán biztos nem fog. Azt hiszem, én tényleg futni születtem: 2 percet faragtam a legjobb félmaratoni időmből, úgy, hogy várt rám még 5 km. Ennyit tesz a rendszeres futás. Nincs annál nagyobb öröm, mint mikor érzed és látod a fejlődést. És akkor jött az az utolsó… Amikor már tudod, hogy az az utolsó kör. Fáradtam, hát hogyne fáradtam volna, de még így is jobb időket mentem, mint az első körben – tényleg furcsa egy állatfaj vagyok -. 26,2 km lett a vége és 2:26:13. Januárban 25 km-t tettem meg 2 óra 48 perc alatt. A kitartás és a küzdelem mindig meghozza az eredményt.

Ugyan egy maratonhoz kell még + 16 km, de van is még rá 4, 5 hónapon. Addig fogok futni még legalább 2 félmaratont is versenyen, a távokat pedig szépen lassan emelem. Sőt, azt is kezdem elhinni, hogy sikerülhet lefutnom 4 órán belül! Viszont újra hozzá kell szoknom a fájdalomhoz is. Az ilyen hosszúságú távokat már nem lehet megúszni fájdalom nélkül, egyelőre még csak a talpam érzi, hogy csatában állunk, de félek, hogy ez nem marad ennyiben. De bárhogyan is legyen, október 12. az én napom lesz.

A heti tervet sikerült túlteljesítenem 16, 9 km-rel. A kis futóközösségünk egyik tagja nagyon beteg, ezért egy ideig nem tudja gyűjteni a kilométereket. Valaki kitalálta, hogy adjunk neki kilométereket, hogy jelképesen neki is meglegyen a 2014 km. Én ezt a 16,9 km-t neki ajánlottam fel, ezért a 26,2 km helyett, csak 9,3 km-t könyveltem el a futásomból, amennyi a heti tervhez szükséges.

Így 1182,21 km van még hátra!