Fuss bele a napfelkeltébe!

Ugyan már régóta terveztem, hogy egyszer bizony felkelek hajnalban, hogy futás közben érjen a napfelkelte. Terveztem, tényleg, de most spontán kaptam meg. Hajnali 3-kor kinyílt a szemem és nem is csukódott vissza. Egy óra forgolódás után felismertem a helyzetben rejlő lehetőséget: fuss bele a napfelkeltébe! Már ki is keltem az ágyból. Egy minimális táplálék,  öltözés és indulás. Még nem tudtam, hogy Margitsziget vagy rakpart lesz belőle, végül az utóbbi mellett döntöttem, eleget futkosok a szigeten…. Szerintem a hajnali Budapest az igazi Budapest. Még nem kaparintja meg magának az őrült rohanás, szomorú tekintetek és dudaszók kavalkádja. Még olyan őszintén lehet csodálni.

A Margit hídtól indulva az Erzsébet hídig tartott a túrám. Út közben csak két futóval találkoztam. Én határozottan túlöltöztem megint a programot, nem kell az a hosszú nadrág és a póló helyett is jöhetett volna az atléta. De lényegtelen. Együtt ébredtem a várossal. Egészen hazáig futottam az emelkedőimmel együtt. 6 km lett a vége, nem egy őrült táv, de egy (első) reggeli élménynek tökéletes.

Még 1141,01 km van hátra!