Hálóing&Pizsama futás, néhány tucat őrült ismét futócipőt húzott.

A A múltkori miniszoknyás futás után a következő őrület a hálóingben és pizsamában való futás volt. Őszintén vártam, mert gondoltam, hogy ez biztos még nagyobb móka lesz, de valahogy az én móka mutatóm most nem ketyegett annyira.

Pedig a legtöbb ember komolyan vette a feladatot és tényleg hálóruhát húzott. Még naplemente előtt indultunk, világos, ismét csak belváros, furcsa tekintetek, tapsok. Az elején még át is éreztem és élveztem a helyzetet, de aztán valami átfordult. Pedig felvettem a kis csinos fehér csipkés hálóingem, hagytam, hogy a napfény szárítsa a hajamat, vittem a kis szőrös bárány táskámat, de még ez sem volt elég. Voltak ismerősök, de egy idő után már nem igazán volt kedvem beszélgetni és kiáltozni sem, eluntam magam. Integettem, mintha egy szépségkirálynő választáson vonulnék, pedig nyilván a melegben való futás nem rajzol koronázási maszkot rám. A nyugati pályaudvartól engedélyt kaptunk rá, hogy mindenki a saját tempójában fusson vissza. Mivel én éppen a “mezőny” elején voltam, így valóban el is indultam, nem bevárva a többieket. A Margit hídnál pedig hazafelé vettem az irányt inkább.

Nem az eseménnyel volt a baj, eredendően jónak tartom az ilyen megmozdulásokat, hanem velem. De én sem lehetek minden nap vattacukor lány. Két nap alatt viszont sikerült lefutnom 30 km-t. Hátra pedig még 1070,61 km van.