Oké, hogy még nem értem, hogyan is lesz ebből maraton, de, hogy már azt sem, hogyan lesz ebből jövő héten félmaraton?

Nem futni sokkal nehezebb, mint futni. De tényleg. Viszont a vasárnapi mutatványom (meg az extra emelkedő és extra lépcső bohémiám) után beláttam, hogy talán többet érek egy kis pihenéssel. Így jöhetett a két nap pihenő és a szándék, hogy ez csak egy lightos hét lesz. Mikor nincsen semmi időkényszer, semmi új táv, új szint, PB esélytelen futások.

Reggel 4-kor csörgött az óra, hogy ismét belefussak a napfelkeltébe. Enyhe hányingerrel ébredtem, de mit csinál ilyenkor az okos lány? Persze, hogy futni megy… Arról nem is beszélve, hogy a szívemmel valami nem igazán stimmel (csak anyukám meg ne tudja).  Az elmúlt napokban nem voltak valami szívmelengető alvásaim. Ahogy vízszintesbe kerülök, az egész testemmel érzem a dobogását. Nem szaporán és gyorsan ver, hanem lassan, szinte néhány ütem ki is marad. De ezek a lassú taktusok annyira erőteljesek, hogy érzem mindenhol, vagy éppen hallom, de nem érzek semmit, kitapintatni sem tudom. Ahogy próbálnám a régi jó öreg nagy levegő kifúj nem lesz itt semmi baj taktikát alkalmazni, annál rosszabb. Szóval így állunk mi, én és a szívem, szigorúan csak esténként.

Nah, de elindultam reggel. Már az első mozdulatoknál éreztem, hogy persze nevezhetjük ezt futásnak, de leginkább paródia, az egyébként is vicces futómozgásom még inkább kezd szétesni. Fáj a vádli, fáj a térd és majdnem 7 perces km-t megyek. Hogy lesz ebből jövő héten Night run? Megtettem a Margit híd Szabadság híd körömet, kicsit jobb lett a helyzet, de 6 perc alá tuti így sem mentem. A Nap nem egészen ott kelt, amerre én jártam, de valahogy egy porcikám sem kívánta a Margitszigetet, bármennyire is csábító volt az onnan áradó fénysugár.

Sikerült magamra szabni a pulzusmérő pántot, így végre ő is jött velem. A kezdeti extra vánszorgásomkor 158-165 körüli értéket láttam, ahogy a testem kezdett hozzászokni ahhoz, hogy “munka” van, úgy ment egyre lentebb. 122 lett az átlagérték, nem értek hozzá, de ez biztos oké. Azonban, ami kicsit érdekesebb… emelkedőn felfelé bizony ez lement 60 alá is, nem, nem láttam rosszul. Értem én, hogy már már perverz módon megszerettem ezeket a kisebb szinteket, de hogy ennyire?? Fogom még tesztelni, tuti.

Még 1006 km van hátra!