Ideje lenne már összeszedni magamat….

A múlt heti futóteljesítményemet nem is minősíteném… Megutaztattam a cipőmet a szülői házig, a szatyorban maradt,  jött velem a Balaton Soundra is, hogy én majd másnap milyen jót fogok futni, a szatyorban maradt.. Persze ez a majdnem 1 hét szünet biztos jót tett vádli téren. Nah, de majd ezen a héten, gondoltam kis naivan, ehhez képest még mindig nem minősíteném magamat.

Megtehettem volna, hogy későbbre teszem a hétfői programot vagy amíg nálam vendégeskednek, én futni megyek. Ahogy tegnap sem kellett volna zavarnia, hogy már fél 9 van és  ó jaj, milyen későn fogok én végezni azzal a 3 körrel és azzal sem kellett volna foglalkoznom, hogy a sziget nem futható körbe. De én foglalkoztam mindennel. Nem tudom, mi történt velem. Nem ilyen voltam és nem is akarok ilyen maradni. Leírni is alig merem, hogy mindössze 1 kört futottam + haza.  Ráadásul a Nike+ is megőrült, 26:01-nek mérte azt az 5,27 km-t. Persze nem futottam rossz tempóban érzésem szerint, de azért a leggyorsabb km  2:37-es ideje már elég alapos indok, hogy megkérdőjelezzem ezt a mérést…

Szóval kérem vissza a régi futós énemet. Mellesleg, éppen ismét egy költözés előtt állok és ahogy szóba került egy új lakás az első gondolatom a következő volt: Hogy fogok futni a Margitszigeten? A második gondolat: a Normafánál? A harmadik gondolat: a RUNtottába hogy jutok el? A negyedik: A HHH-ra? (mintha olyan sűrűn járnék oda….) és az ötödik gondolatom volt csak, hogy a munkahelyemre hogy jutok el. No comment…

Még 916,6 km van hátra.