A 100. futás 2014-ben, ünnepelni kell!

Mi mással is ünnepelhetne az ember, ha nem egy Klau körrel. Bár nem indult olyan könnyen…

Óriási, sötét esőfelhők tűntek fel az égen. Ebből nagy vihar lesz. De, ha én Klau kört akarok futni, akkor Klau kört fogok futni. Kapom az információt, hogy a Normafánál már szakad. Ha lenne széldzsekim… de nincsen. Csak az az óriási férfi. Lesz valami bajom, ha megázom? Nem. De.. Körülbelül 1,5 óra magammal történő beszélgetés után elindulok. A 3/4-es nadrág és a póló is soknak bizonyul, a derekamra kötött kiskabátról nem is beszélve. Szenvedek, nem akarom. Legszívesebben visszafordulnék. Közben elkezdem a saját magam cincálását a gondolataimmal.  Éhes vagyok és már most pisilnem kell. Az utóbbival meg nem szabad várni túl sokáig, így az első cél adott, ahogy leszállok a buszról.  Megkezdem az utamat és örömtelien nyugtázom, hogy a lábam is bírja. Az erdős részre beérve elkezdem az énekelgetés, de leginkább csak lihegni tudok, az a magas páratartalom… A Tündér-szikla nem maradhat ki, bár most közel sem adta azt az érzést, mint legutóbb. Haladnom kell tovább, még csak a táv felénél járok, de már kezd esteledni. És eddig összesen nem találkoztam annyi futóval, mint most. Úgy látszik, tényleg igaz a mondás: sötétedés után kitágul a világ.

Velem szemben gyalogol egy hátizsákos pasi, megszólít és érdeklődik, merre van a kilátó. Elkezdek vele sétálni, egyfelé megyünk, jófej vagyok, vagy inkább hülye: ki tudja, mit rejt az a hátizsák….De jelzi, hogy futhatunk is, nem nehéz a hátizsák és mindjárt nagyon nagyon sötét lesz. Futunk vagy inkább rohanunk, ő elől én utána és kapkodom a levegőt, nem futás ez, hanem sprint. Elérünk a kilátóhoz, jöhet az a várt felfutás, de ezt most nem sikerült annyira élveznem, persze nem állok meg, pedig szívem szerint azt tenném. Azt az utolsó 1-1,5 km-t mondhatni teljes sötétségben tettem meg. Persze, félelmetes, de talán pont ettől annyira izgalmas. Az egésznek olyan a hangulata, mint egy horror filmnek. Nyilván eszembe jut, hogy annyira ragaszkodtam ehhez a 100. futás helyszínhez, hogy lehet, ez lesz a vesztem. Ugyan a buszmegállóban már volt rajtam kívül is néhány ember, de a horrorisztikus hangulat attól még nem szűnik meg…. Tudom, hogy nem szabad egyedül futni a sötétben, lányként pedig főleg nem. Hogyne tudnám… És ismerem az “addig jár a korsó a kútra” közmondást is, nagyon is jól ismerem….

Még 817,48 km van hátra!