Fuss, amerre látsz. Lazulós augusztus 20.

Munkaszüneti nap. Alap, hogy futni fogok. A hétre több, kisebb távot terveztem be, ez a mai is teljesen beillet ebbe a sorba. Hosszas gondolkodás után sikerült kitalálnom az útvonalat, mármint az alapjait, igazából oly nagyon nem is tértem el tőle. Riogattak az esővel, mire én elindultam szerencsére pont nem esett, sőt áldottam azt a már sokat emlegetett nagy eszemet, hogy az utolsó pillanatban a pólót atlétára cseréltem.

Tehát végig a Visegrádin, majd a el a Margit hídig, azon át és meg sem állok az Árpád hídig, azon át és haza. Ez volt a terv. Teljesen kímélő, lazulós tempóban. Mondjuk elgondolkodtam, hogy persze tök jó, hogy lazulgatok, de a futásaim 90%-a már csak arról szól, hogy lazulós tempóban nyomulok. Valahogy elfelejtem odatenni magam tempóügyileg… Pedig a Wizz Air-re egy nagyon jó időt tűztem ki, ahhoz meg gyorsulnom kellene… De lehet pont ez lesz a nyerő, több km lesz bennem, de mégsem úgy, hogy beledöglöttem és pont ezért fog az majd jól menni. Vagy épp ellenkezőleg… Hamarosan kiderül.

Szóval ahogy a Margit hídtól tartottam az Árpád híd felé, nem volt konkrét tervem, merre kellene, persze nyilván egyenesen… Szóval a Frankel León “száguldoztam”, ahogy balra néztem egy izgalmas kis ösvényecske tárult elém, csak meg kellene nézni, de, ahogy közelítettem, kiderült, csak egy parkoló. 2 perc múlva eljátszottam ugyanezt. De egy kis varázslépcsőt azért sikerült belevinnem.

Hamar a Kolosy térhez értem. Óbuda valahogy nem volt soha a kedvenc környékem, nem is értem, miért. Pedig hangulata van. Egyértelműen hangulata. És milyen sok szép része lehet. Néhány azonnal korrigálható tévedés után el is jutottam az Árpád hídig. Ha legközelebb Óbudán támad kedvem futni, már tudni fogom, merre is van otthonról…

10,64 km lett a vége. Biztos tudtam volna többet is futni, de 1. nem is nagyon akartam (péntek reggel vár rám valami hosszú), 2. mocskos éhes voltam. És ahogy út közben láttam a “dombokat-hegyeket” újra és újra elkapott az érzés, én igazából azoknak a tetejére vágyom. Én oda akarok felfutni, a közelükbe. A Kolosy térnél természetesen eszembe jutott, hogy milyen jó lenne felfutni a HHH-ig. Ugyan nem igazán tudom, merre is kell pontosan, de egy biztos: felfelé. Valamikor be kellene iktatni. De mikor…Hm, már meg is van.

Még 639, 96 km van hátra!