Cipőavató, hétvégére felkészítő 5 km.

A csütörtöki futás egyértelművé tette számomra, hogy eljött az ideje a cipőcserének. Pedig azt akartam, hogy ő kísérjen el az első maratonomra, hiszen vele futottam az első félmaratonomat is, meg még egy csomó elsőben ő volt a társam, Asics Kayano 19, maratonnal szerettem volna búcsúztatni, de sajnos azt hiszem, már nem bírnánk ki együtt. Külsőleg tökéletes állapotban van még mindig, de érzem, hogy már nem az, mint volt.

Se karácsony, se szülinap, nekem kell most megvenni. Előzetes kutakodások, Nyúlcipőboltban van most akció. Aki azt mondta, hogy ott mennyire kedvesek, hát nem tudom… Megfordult a fejemben, hogy sértődött kislányként kifordulok az első mondat után, de felülkerekedtem és befogtam a számat. Ha olcsóbban szeretnék cipőt, kussoljak. Asics GT 1000, rózsaszín. Nem szeretem a rózsaszínt, egyáltalán nem. A Gt 2000 fehér volt egy kis lilával, a lilát már szeretem, szuper lett volna, de abból sajnos nem volt a méretemben (a 40,5 úgy éreztem pont jó, kell a nagyobb). Szóval maradt a rózsaszín. Nem egy Kayano, de az még mindig horror árban van.

És mennyire érezhető a különbség egy régi és egy új cipő között. 983 km van még csak benne, de “szétfutottam”, annyira kitágult, hogy már nem tart rendesen, mondjuk az én esetemben van mit kompenzálnia, egyszer azt mondták egy vizsgálaton, hogy a futás az, ami nekem tilos és gyógycipőt kell hordanom. Na persze….

5 km-t volt a terv, csak úgy a környéken. Szépen fokozatosan kell beszoktatnom, meg egyébként is, nagy hétvégi terveim vannak…. Szigorúan 6 perc feletti tempó – nem esett nehezemre -. Nem mondom, hogy nem fájt benne a lábam, de kell egy kis idő, amíg újra megszokja, hogy egy cipő tart rendesen. Soha nem felejtem el az előző cipőben az első futást, úristen mennyire fájt… Ami az útvonalat illeti, született rajztehetség vagyok, csak nem tudtam még róla eddig….

Még 594,92 km van hátra!