Fuss a szakadó esővel.

Le kell vezetni a hétvégét, be kell szoktatni a cipőt, el kell kezdeni az őszt. Úgy 5 km körül, csak lightosan. Esik, szakad, nem is esik. Percenként álltam ki az udvarra és öltöztem át. Atléta esőkabáttal vagy csak egy póló. Az utolsó pillanatban győzött a nem esik állapot. Nem volt konkrét tervem és mivel az aluljáróból más helyen mentem fel, mint gondoltam, ezért az a nem létező terv is módosult. Ahogy egy-egy pocsolyára néztem, rájöttem, hogy az eső bizony esik. Vagy inkább szakad.

Azért nagyjából mindig tudtam, merre is vagyok és talán merre kellene tartanom. Azt hiszem, rég futottam már esőben, valahogy mindig elkerültük egymást. Pedig tényleg nem rossz móka, hogyha háztól házig lehet űzni. Ha lépcső került az utamba, most kizárólag futva. És ahogy előbukkantam egy-egy aluljáróból a lépcsőn felfutva szakadó esőben, hero-effektusom volt, néha kell ilyen érzés is.

Nem volt nagy táv, nem volt nagy idő, de én voltam. Kíváncsi vagyok már a jövő heti versenyre, kíváncsi vagyok hol tartok jelenleg. Még 1452,36 km van hátra.