Egy új kedvenc útvonal születése.

Szigetkör nem, rakpart nem, Klau körhöz késő van. Mégis merre? Kellene már egy kis szint végre. Így jött az ötlet, fel a HHH-ra (ami az én fejemben egyet jelentett azzal, hogy a 65-ös busz végállomásáig, hiába nem azonos a két hely). Még mindig az az óriási eszem, hogy kötöttem a derekamra azért egy pulóvert, biztos, ami biztos. Néhány napja egy megfázás kezdeménnyel éldegélek. A futás vagy elűzi, vagy még jobban megfázok, legalább valami történik vele.

Az Árpád hídon elkapott pillanat, megadta a kezdő lökést, mert nagyon nehezen indultam el. Egyszer mentem csak fel busszal, de gondoltam, hogy a Kolosy tértől csak automatikusan felfelé. A buszból úgy tűnt, hogy ez egy milyen hosszú és durva emelkedő, de nem is az. Csak úgy finoman kellemesen megy végig. Közben besötétedett. Én pedig csak élveztem az új útvonalat, a finom emelkedést, a környezetet. És tudtam, ha felérek, a pulcsit is magamra kell már vennem. Felfelé már senki sem tartott futva rajtam kívül, de lefelé jöttek néhányan. Közben felfedeztem, hogy itt van a Pál-völgyi barlang, a másik oldalon meg sziklák meg zöld, egyszer el kellene jönni erre nappal is. Az utolsó szakaszon már nem volt külön járda, nem túl biztonságos, de ha már, itt vagyok, befejezem persze. Ahogy felértem, felvettem a pulcsit, konstatáltam, hogy látszódik már a lehelet. És már lefelé is vettem az irányt. A Kolosy-Fenyőgyöngye csupán 3 km, már ezt is tudom. Nagyon jó kis útvonal, nekem nagyon megtetszett, persze a maraton után valamelyik hétvégén elkezdhetném felfedezni ezt a HHH-t is végre.

Még 425,26 km van hátra!