Hétvégén is ébresztőre kelni a futás miatt. Ősz, Abony és a vasárnap reggel.

Rég futottam már reggel, talán itt volt az ideje. Ritkán vagyok otthon, ritkán vagyok az öcsémmel, nem vehetek el több órát ebből a rövid kis időből. Így mikor ő felkelt vasárnap, én már otthon is voltam.

20 km körülit terveztem, 2 héttel a verseny előtt nem akarok ennél többet. Nem bonyolítottam túl, a legutóbb használt útvonal, emberektől távol. Abban nem voltam biztos, hogy a reggelire elfogyasztott egy darab Sportszelet óriási lendületet ad, de azt hiszem pontosan 20 km-re van tervezve.

Kicsit túlöltöztem a programot, az árnyék nélküli úton bizony éreztem is minden negatív hatását. 5 km után egy kút, visszafelé 15-nél is tökéletes frissítőként szolgált. A gondolataim természetesen csak a verseny körül forogtak. Nem futottam ki a komfortzónámból, csak úgy szépen egyenletesen, ahogy még kellemes. Ez mint kiderült, 5:43-as átlagot jelentett. A végéhez közeledve azért éreztem, hogy az az egy Sportszelet nem egy nagy energiaforrás, akár még rosszul is tudnék lenni. De, ha vidék, akkor kutak és gyors életmentés.

Vasárnap reggel, még 10 óra sem volt és én már túl  20 km-en. 20 km, ami fél évvel ezelőtt még egy nagy távolságnak számított, most pedig már egy kímélő hosszabb. Persze a maratoni idő, tempó és kérdés még mindig nem tisztázódott bennem: 4 órán belül vagy 4 órán túl? Lassan döntenem kell.

Még 405,06 km van hátra!