<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fuss 2014-ben 2014 km-t!</provider_name><provider_url>https://fuss2014ben2014kmt.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kozma Klaudia</author_name><author_url>https://fuss2014ben2014kmt.cafeblog.hu/author/kozma_klaudia/</author_url><title>72. 2014-05-31 16:45</title><html>Nincsen két egyforma edzés. De talán ettől szép ez az egész. Ha mindig tudnánk, hogy milyen lesz, oda a varázs. Az a varázs, ami sokszor pokolian fáj.

&lt;!--more--&gt;

Hatalmas tervet szövögettem a hétvégéről: újabb + 5 km, újabb távnövelés. A múlt heti sikerek után már tényleg őszintén vártam az újabb kihívást. De ugye, nem minden úgy alakul, ahogy azt az ember eltervezi. A test nem egy gép, a lélek sem működik parancsszóra. Igenis van olyan, hogy nem megy.

Az első kör soha nem az enyém, ezen kár is gondolkodni.  És egy újabb fontos dolgot sikerült megtanulnom: lépcsőzés után tilos a magas sarkú cipő. Történt ugyanis, hogy szerdán 1 órát lépcsőztem, majd másnap a fél napot a föld felett töltöttem. Ez a kettő olyan kombinációval jár, amit határozottan nevezhetünk vádligyilkosnak. Ezt érezhettem is az első 7-8 km-en. Már legszívesebben a 2. körben megálltam volna. Ez most egyszerűen nem ment. Nem is mentem túl jó időt, de annak is örültem, hogy egyáltalán mentem. A harmadik körnél már kezdtem számolgatni, mennyi lemaradásom is lenne, ha most befejezném a küldetést. Csak elkezdtem a negyediket. Vánszorogva. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez egyben az utolsó is lesz. A testem megadta magát. Van ilyen.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://fuss2014ben2014kmt.cafeblog.hu/files/2014/06/running51.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-261&quot; src=&quot;https://fuss2014ben2014kmt.cafeblog.hu/files/2014/06/running51.jpg&quot; alt=&quot;running51&quot; width=&quot;424&quot; height=&quot;424&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
De aztán valami megszólalt, biztos az a kis hang lehetett. Ami átlökött az ötödik körre. Ez már tényleg vánszorgás volt a javából. Körönként kétszer álltam meg inni. Az egyik telefonnal időt mértem, a másikon hallgattam zenét. Mikor megállás után elindultam, az időmérős telefonom magától elkezdte játszani a motivációs videót. Minden egyes megállás után. Érthetetlen és rohadt zavaró volt. Szóval valahogy behúztam magam az utolsó körben. A hatodikra már tényleg képtelen voltam. Az időm 14 perccel lett rosszabb a múlt hetinél, csak ennyire szenvedtem.  Ismét elkezdtem aggódni, hogyan is lesz az a 42 km....

Most nem azt tanultam, hogyan gyorsuljak vagy hogyan fussak többet. A kitartásról tanultam, menni kell akkor is, mikor már úgy érzed, nem lehet. Ez a lecke az egyik legfontosabb tananyag, úgy érzem.

Még 1147,01 km van hátra!</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://fuss2014ben2014kmt.cafeblog.hu/files/2014/06/running51-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>