Fuss gyorsabban, fuss többet, fuss jobban, fuss szívből!

Kicsit félve indultam el otthonról. Mi van, ha nem tudok futni? De tudtam.

Szikrázó napsütés, enyhe szellő, szombat délután. A pulóver a derekamra kötve, végre csak egy pólóban vághattam neki a túrának. Imádtam. Minden pillanatát. Az első kör 30 perces volt. A második 29. Gyerünk tovább tovább, nem csökkenhet a lendület. Fuss bele a napfénybe. Kicsit furcsa ezt kimondani, de istenien jó érzés volt újra rendesen izzadni, mikor érzem, hogy ott vannak az izzadságcseppek a homlokomon. A harmadik kör második felében azért ismét belenyilalt a fájdalom a lábaimba, de nem hagytam, hogy ez megtörje a lendületet. És igen, a harmadik kör is 29 perc alatt sikerült. Így ismét sikerült faragnom a 3 körös csúcsból. Újra önkéntelenül is megtapsoltam magam. Megint elkapott a félmaraton láza és az elképzelt célbaérés, a mámorító pillanatok.

Újra éreztem, hogy élek és harcolok. A futás egy csodálatos élmény az ember életében. 1605,05 km csoda vár még rám.