Nem voltak nagy terveim, csak szerettem volna futni, így igazi a hét kezdéseként.

2 kört tűztem ki célul. Sajnos a vádlimba és a talpamba ismét belenyilalt a fájdalom, ott, ahol szokott. “Basszus, ez tényleg fáj” Nem gind megyek tovább.

Kipróbáltam, milyen, hogyha tudatosan próbálom kizárni a gondolataimat. Nagy levegő kifúj nagy levegő kifúj és csak a zene. Azt hiszem, nem is annyira nehéz, ellenben nagyon furcsa élmény: mozgásban vagyok, körülöttem emberek és én mégis csak befelé figyelek. Egyszer ki kellene próbálnom a teljes távra, mint egy meditációs futás. Az első kör 30 perc alatt sikerült, hm, ez az. A második körben is ezt az időt hoztam, így ismételne sikerült befutnom magam abban a bűvös 1 órában. Remélem, tartósan így marad, sőt. Tavaszra meglesz az a mámoros 2 órán belüli félmaraton is!

Még 1708, 8 km van hátra!